BRUTUS - KRITIKÁK
Szabó Rita a Pécsi Tudományegyetem lapjában
Minden szereplő erős színészi jelenléttel járult hozzá a produkció sikeréhez, alázattal és belső energiával lép be és ott is marad. Profizmust súrolja ez a koncentráció. Ugyanakkor magának a problémának, a cselekménynek a fonala olykor elvész a néző számára, a társulat zárt egységként működik végig az előadás során, kevéssé engedi magához közel a közönséget. Erős teátrális megoldások, gyors váltások jellemzik a produkciót. Béres László tréfásan úgy fogalmazott, hogy ez a rappek fesztiválja volt, mert szinte minden előadásban egy-egy jelenet erejéig alkalmazták ezt a „szövegelési módot”. A Radikálisok ebben is a leghitelesebbet nyújtották - bár, hogy valóban szükséges volt-e, inkább ne firtassuk. >>
Ilyés Lénárd a Játékosban
Formanek Csaba munkáit már egy jó ideje figyelem, az első Pécsen látott Vihar-feldolgozástól kezdve a Zsiráfivóhelyen és a performanszain keresztül egészen a legutóbbi Brutus előadásig. Ezalatt a néhány év alatt végignézhettem egy alkotói kiteljesedést, ahogy az egyre koncentráltabb csapatszervezéssel növekszik az előadások színvonala. Mostanában felfedezni vélek egyfajta stílust, ami a műfajilag egymástól teljesen különböző rendezései dacára is kiviláglik: mozgásszínházi múltból gyökerező expresszív gesztusok, kreatív térhasználat, rugalmas gondolatrendszerek. Az eddigiek közül az egyik legkiforrottabb munka a Brutus. >>
Történelem mint átváltoztathatóság lehetetlensége/lehetősége
Bajnóczi Eszter a Brutusról
Egy lendületes és akcióval teli darab, amely egy percre sem hagyja nyugodni az elmét. A színházi megoldások terén a rendezőt, Formanek Csabát csak dicsérni lehet és csak annyit mondani, hogy így tovább, csak radikálisan. >>
Fejet hajtok az ifjú színészek előtt
Petró János a Szegedi Egyetemben
Ha voltak is néha kicsit túljátszott részek, csak azt mondhatom, hogy mindegyik előadó tehetséges, alázatos fiatalember. Az egyetemi színjátszás fontos előadását láttuk. Formanek Csaba ügyesen bánik színészeivel, kiaknázva egyéni képességeiket is. Megérdemelték a vastapsot, indokolt volt a pluszelőadás. >>
Deutsch Andor az Ex-stasisban
A színpadon, színpadról való filozofálás könnyen szül közhelyeket, amelyek ellen kétféleképpen védekezhetnek az előadások: nagy ívben kikerülik őket, vagy belegyalogolnak a közepükbe. Ezúttal az utóbbi valósul meg, a társulat nem fél komoly energiákat bevetni azért, hogy újravizsgáljon régi kérdéseket, és szerencsére nem a válasz elérése a cél. Inkább a lehetőség, hogy játsszanak vele, kipróbálják, mi az, amit tudnak, és mi az, amit nem. Kipróbálják, milyen csodálatos hely a csupasz fapadló, milyen nagyszerű, ha lelkes emberek ülik körül, és ők komolyan, sorról sorra kérdezgetni kezdenek egy színdarabot. >>
Kovács Bálint a Magyar Narancsban
Paul Foster Brutus címû drámája a több díjjal (legutóbb a III. Budapesti Fringe Fesztiváléval) kitüntetett Radikális Szabadidõ Színház 2008-as bemutatója. Az ELTE egyetemi színpadaként mûködõ, hatéves múltra visszatekintõ társulat kellemes meglepetést nyújt - pedig nincs könnyû dolga: egy maximum középszerû színdarab takarásában kell bemutatnia Formanek Csaba rendezõnek és a színészeknek tehetségük legjavát. Végeredményben megbirkóznak a feladattal. >>