GYROS-TÖREDÉKEK - KRITIKÁK
Boldog Zoltán a Gyros 1.0-ról
Rosencrantz és Guildenstern villanyszerelők, keresik a hibát – a rendszerben, bárhol, ott, ahol nincs. Ott, ahol nincs, csinálnak. Egymással és egymás ellen dolgoznak. Szerencsétlenek, bohócok, szeretnivalók. Egyszer főszereplők, de máris mellékszereplők. Hézagos angol tudásuk már-már maga is techno, akár az átvezető részek. Meghalnak, feltámadnak, újabb szereplőkkel találkoznak. Apával és lányával, a lehallgatótiszttel és várandós gyermekével, zsarolással. Meg egy bombával és egy színpaddal, melyet Hamletnek készítenek. Hamletnek, aki megérkezik. Végül minden robban.
Az apró elemek nagy színháza az ELTE-n alakult társulat előadása, és akár a Gyros darabjai, úgy álltak össze egy nagy falattá, majd egy könnyen emészthető hosszú vacsorává. Az abszurd kellékeivel, lehetetlen helyzetekkel, némi elidegenítéssel, ügyesen kihegyezett apró szituációkkal és nyelvi megoldásokkal (Guns and Rosencrantz). Slágergyanús dallal a Simon and Guildfunkeltől, a Talán eltűnök hirtelen és az Apokrif frenetikus előadásával, utóbbi hangalámondásos kivonatolásával. Leleményes és egyben minimalista megoldások, a szöveg helyett beszélő arcjátékkal, gesztusokkal és mozgással, melyet videóbeté-tech kísér-tech. Az Apokrif vizionált apokalipszise a robbanással elérkezett, a katarzis is ott keresendő, vagy máshol, vagy sehol. >>
Gyros-töredékek 1.0 - Rövidzárlat Helsingőrben
egy hardverfejlesztési terv tükrében villamosmérnök szemmel
Véghelyi Zoltán levele az iwiw Klub fórumából
Drága Barátaim!
Engedjétek, meg, hogy megosszam veletek, hogy milyen felfedezést tettem az elmúlt héten Tom Stoppard, Ti, és végül de nem utolsó sorban Formanek Csabának köszönhetően. :-)
Előre is bocsánat attól, akit terhelek a gondolataimmal és köszönöm annak, aki elolvassa, hátha szerzek neki egy könnyed kikapcsolódást, rácsodálkozást (hogy mik vannak!..) és mosolygásra okot. Jobb lett volna személyesen elmondanom nektek, de ki tudja, mikor találkozunk ismét és addig meg lehet, hogy elfelejtem. Ennyit bevezetőnek.
A „Gyros-töredékek 1.0 - Rövidzárlat Helsingőrben” darab elsőre nem sokat jelentett nekem, nem értettem semmit belőle, zavaros volt, nem láttam a külsőségek, megjelenítés mögé. (Sajnos akkor még nem olvastam a drámát, valószínűleg ezért is volt olyan nehéz számomra.)
El kellett telnie ennyi időnek, hogy megértsem az eredeti darab „szereplőivel” dolgozom nap, mint nap. Lehet, hogy még az érzéseik is hasonlóak, persze akinek van. Persze ez a felismerés nem jött volna, ha nem látom a Ti zseniális (most már mondhatom teljes meggyőződéssel) megjelenítéseteket (jó ez a szó ide? Használjátok a játék és az előadás együttesére? Mindegy hol is tartottam..).
Á igen a szereplőkkel dolgozom..:-) Keveset írnom kell arról, hogy éppen milyen projekten dolgozom, hogy közelebb hozzon benneteket a jelenlegi gondolataimhoz. Éppen egy biztonságtechnikai IP alapú digitális videórögzítő berendezéshez fejlesztek, tápegység vezérlő modult. Ennek az „esze” egy (Kiírom magyarul) mikrokontroller (brrr. Ezt a szót így még sohasem láttam leírva bocs.) Kinézete jelentéktelen fekete négyzet körben rajta fényes lábakkal. Mi a feladata ennek a kis fekete négyzetnek? (az egyszerűség kedvéért így fogom nevezni :-) „Analyse” „Analyse” „Analyse”, „Check” „Check” „Check”. Figyeli a bemenetein érkező jeleket, és ha kell, akkor reagál rá. Tehát az én kis fekete négyzetem GUIL és ROS. Kapott egy feladatot és próbálja teljesíteni. Az egész a „Power Cable” :-) és a dugaszoló ajzat összekapcsolódásával kezdődik bár lehet, hogy magyar a kábel (ugye Minki:-)) ezért megnevezem így is „hálózati kábel”. Az összekapcsolódás előtt síri csönd minden alkatrész nyugalomban van. De egyszer csak teljesen váratlanul megtörténik az összekapcsolódás és indul az ébredés (plug and play). Először csak lassan ver a fekete négyzet „szíve”majd egyre gyorsabban, míg végül eléri a teljes sebességét (60 MHz). Ekkor elkezdődik a ”Check”- „Analyse” véget nem érő köre. 01011111010011111 futnak át a fekete négyzeten véget nem érő mennyiségben. Ha minden OK, akkor folyamatosan 11111111 –ek a bemeneti állapotok. Lehetséges ez? Fordul meg a fekete négyzet „fejében”, vagy meg sem fordul, mert ez így „normális”?! De hogy kezdődött ez az egész? Miért analizál, ellenőriz és mit? Senki nem tud neki válaszolni. Ha már elindult, akkor elvégzi, amivel megbízták, megpróbálja kifigyelni a rendszer telepítő ember gondolatait (Hamlet). (Konkrétan ővele nem dolgozom együtt :-) ő egy ő) De közben még sok szereplőt meg kell mozgatnia, maga körül (PC,HDD (Wincseszter), ROUTER). Sorba kapcsolódnak be a szereplők a történetbe, Claudius (PC alaplap), aki az egész rendszert megpróbálja kézben tartani, de annyira túlkombinálja, hogy a végén saját számításába dől, lefagy. Polonius (ROUTER), aki azt teszi, amit mondanak neki, de belekavarodik a sok információba, ami rajta keresztül áramlik hála rendszertelepítő emberünk szorgos kábel dugdosásának.
Ophelia (HDD) felpörög, néha vad erotikus táncot lejt a fej a tányér fölött, néha pedig lassú apró kecses mozdulatokkal él. (Félreértések elkerülése végett nem találom erotikusnak a HDD tárolókat! :-)). Mivel az információ összekavarodik ezért szegény, azt sem tudjam már hol áll a feje, megőrül. Az én történetemben ilyenkor a jó Ros és GUIL (fekete négyzet) újraindítja őket, de nem most nem ezt történik. Látja, hogy mindenki „megőrült”, de ő továbbra is próbálja beteljesíteni a küldetését kifürkészni a rendszertelepítő gondolatait. Apró jelzések, utalások érkeznek az újraindító és be/kikapcsoló gomb segítségével, de vajon ebből ki lehet találni a (Hamlet) gondolatait? Egyszer csak elsötétül minden. A rendszer nyugalomba kerül, lassan lecsengnek a 1111100011011 ek visszhangjai is. És Guil és Ros nem fogja megtudni soha, hogy, mi járt Hamlet fejében, amikor kihúzta a tápkábelt a rögzítőből.