ZSIRÁFIVÓHELY - KRITIKÁK
Gervai Gábor elemzése a Zsiráfivóhelyről
"Mégis, az álom a rendezővel, színészekkel, Balim-bo Baruval közös álmunk, a szerelem a mi szerelmünk, a vadászok és a vadak is mi vagyunk, mint ahogy az ezt irányító ösztönökön és az ebből következő kiszolgáltatottságon is osztozunk, az örökös játszmákat is mi játsszuk, almákkal és börtönökkel a szánkban és az agyunkban, és ott állunk és hallgatunk halottakkal az emlékezetünkben, a megmerevedett időben elbóbiskolva, értelmezgetve, és az értelmezés egy pontján talán feladva racionalitásunk, vállaljuk a kockázatot, hogy végleg elmerülünk az esszenciában. Ezt a létélményt kínálja egy Zsiráfivóhely." >>
Zsiráfivóhely (szafari lelki síkokon, ahol a lét a tét)
Véghelyi Zoltán a Zsiráfivóhelyről
"A formák elmosódnak, mert magával ránt a felejtésre törekvő mámoros vodkásüveg örvénylő kéje. Újra a helyemen ülök a formák újra élesek. A szobrász vagy én alakultam át bábuvá. Nem tudom eldönteni a határ tündérszárny vastagságú. Kifelé menet érzem, hogy a bábukkal együtt a bennem lévő kövek is megmozdultak és átrendezték lelkem geográfiáját, hogy egy új táj születhessen, bontakozhasson ki bennem." >>
Balim-bo Baru: Isten apokrif álma
Pethő Tibor a Magyar Nemzetben
Úgy tűnik, hogy a jó Isten, miután megette könnyű nyári ebédjét, s ivott hozzá egy korty bort, elszundított a lugasban, s megálmodta saját torzképét. Az alteregó egyáltalán nem rá, hanem egy közép-európai órásmesterre emlékeztetett, volt púpja, szemüvege, s a kopott zakó alól kitüremkedő pocakja. Balim-bo Barunak hívták, az álombeli történet szerint afrikai szobrászmesterként dolgozott, s egyébként pedig fehér ember volt. >>