"Újra tudom fogalmazni magamat"

Simon Attila a Cicero-ról

 

Többek között Verres-t, a véreskezű szicíliai helytartót alakítja Simon Attila a Cicero Szícíliában című új Radikális produkcióban. A negatív főhős megformálása nagy kihívást jelent a korábban főként szimpatikus szereplőket játszó színésznek.

 

- Régóta dolgozol a Radikális csapatával, hogyan kerültél a társulatba?

 

SA: A Brutust láttam a Sirályban, még 2008-ban. Énektanárom, Berecz Bea vitt el, akit a Süti (Sütő András Miklós) hívott az előadásra. Néztem még pár előadást a Tűzraktérben (Zsiráfivóhely, Étellift), aztán csatlakoztam a 4. Oberon-workshophoz, és itt ragadtam...

 

- Mi inspirál az itteni munkában?

 

SA: Az, hogy nagyon sokféle lehetőséget kapok színészként, és ezt nem csak a különböző karakterekre értem, hanem a játékmódra is. És nagyon tetszik a műhelymunka-jelleg, és hogy a munka során elmondhatom a véleményemet. Emellett érdekesek és sokfélék a zenés feladatok is. A sokszor nehéz körülmények ellenére újra tudom fogalmazni magamat, és ez a legfontosabb.

 

- Sok szerepen vagy túl az elmúlt években, melyekből több főszerepet is játszottál. Ezekből melyekre emlékszel vissza a legszívesebben?

 

SA: A Mizantrópban Alceste, a Szapphóban pedig Alkaiosz volt a legnagyobb volumenű, és ezek voltak leginkább a szívügyeim.

 

- A Ciceróban a szicíliai helytartó mellett a szigorú tanfelügyelőt, Jóska bácsit és a kerületi alpolgármestert, Kővári Heroldot is te játszod majd. Csupa olyan olyan karaktert, aki él és visszaél a hatalmával. Nehéz munka vár rád?

 

SA: Kihívás lesz a karakterek árnyalt elkülönítése, no meg, hogy az utóbbi időben nem nagyon játszottam negatív hősöket. Itt az ideje. Remélhetőleg a hétköznapi életemre is jótékony hatással lesz ez, mert az utóbbi időben túlságosan liberális voltam másokkal szemben, és alapvetően konfliktuskerülő...

 

- Közülük is kiemelkedik Verres, aki egy kifejezetten gátlástalan, vad diktátor. Te pedig, - ahogy mondtad is - egy szelíd, elfogadó lélek vagy. Mit tesz ilyenkor a színész, ha önmagával ellentétes figurát kell játszania?

 

SA: Közeli és távoli környezetemben illetve közeli és távoli múltamban keresek számomra megfogható példákat, akik valahogyan azért közel álltak hozzám. Ha máshogyan nem, parodizálom őket (ilyen Jóska bácsi vagy Kővári figurája). Ha meg tudom nevetettni a többieket, az jó... Kulcskérdés persze az egyensúly megteremtése a drámai és komikus elemek között. Vagy pedig az önmagamban megbúvó érzéseket, hangulatokat, gesztusokat és állapotokat erősítem föl és próbálom következetesen használni. (Verres megformálásának útja ez lesz valószínűleg. Legalábbis ma ezt gondolom...)

 

- Hogyan látod, meg lehet-e még szólítani az embereket a színházzal manapság? Mi lehet ma a színház valódi küldetése?

 

SA: Sok a lelkes ember, és a rácsodálkozó. Valahogyan minden túl van demonstrálva manapság, és minden virtuális. A megnyitott képzeletért és a valós élményekért hálásak tudnak lenni az nézők... A menthetetlenekkel persze nem lehet mit kezdeni. A színház küldetése: "Hogy megmondjuk másoknak azt, amit önmaguktól sem fogadnának el..."